Az elmúlt órákon azzal foglalkoztunk, hogyan torzíthatják a valóságot a történelmi források, mire kell figyelnie a történészeknek, amikor egy forrással foglalkoznak, hogyan működik a forráskritika. A füzetbe bekerült a váza a gondolatmenetünknek, ide beillesztem a példaként használt szövegeinket, hogy jobban elő tudják majd hívni, hogy miről volt szó az órán.
A constantinusi adománylevél:
„Azért, hogy a papi föveg ne értéktelenedjen, hanem ékesebb legyen, mint az evilági császárság méltósága és dicsőségének hatalma, íme, így palotánkat (ahogy említettük), mint Róma városát, egész Itália és a nyugati területek provinciáit, vidékeit és városait a gyakran mondott legboldogabb főpapnak, a mi Szilveszter atyánknak, egyetemes pápának átadva és örökítve az ő, vagy főpapi utódai hatalmának és uralmának szilárd császári ítélettel, ezen császári levelünk és ünnepélyes rendeletünk révén adjuk rendelkezésre és a római szentegyház fennhatóságában való állandó megmaradásra”
Az adománylevél hamisítvány
- Constantinus császár csak uralkodása legvégén keresztelkedett meg
- több olyan eleme is volt a szövegnek, amely későbbi évszázadokból eredeztethető
- a nyelvezete sem negyedik századi
A kadesi csata
„Hatti legyőzött fejedelmének ellenséges (csapatai) bekerítették őfelsége kísérőit … Mikor őfelsége meglátta őket, gyorsan felállt, és úgy dühöngött ellenük, mint atyja, Mont, Thébai ura. Magára öltötte harci díszét, felvette páncélját … Felszállt a „Győzelem Thébaiban” (nevű) nagy fogatára, gyorsan (átvette) a vezetést. Őfelsége behatolt a Hatti legyőzött fejedelméhez tartozó ellenséges csapatok és a sok idegen ország közé, akik velük voltak. … lemészárolta Hatti nyomorult, legyőzött fejedelmének összes ellenséges csapatait összes vezéreivel…együtt. Hasonlóképpen minden idegen ország fejedelmét, aki vele jött. A csapatok és a harckocsizók arcukra buktak, egyik a másikra. Hullarakássá lettek lovai előtt.”
"Egyetlen fejedelem, kocsihajtó, gyalogsági tiszt és harci kocsizó sincs mellettem. Elhagytak, senki sem állt helyt, hogy mellettem harcoljon."
„Miközben őfelsége az előkelőkkel tanácskozva ült, Hatti nyomorult, legyőzött fejedelme közeledett seregével, harci kocsizóival és őt kísérő sok idegen néppel. Átkeltek a Kádestől délre levő csatornán [az Orontész gázlóján], behatoltak őfelsége csapatai [a Ré hadtest] közé, melyek felvonulóban voltak, és nem tudtak [erről]. Őfelsége seregei és harci kocsizói megfutottak előlük észak felé [arra], ahol őfelsége volt.”
A visszaemlékező író
„Az összes mozzanat közül, amit most hirtelenjében fel tudok idézni, a Nagyiékkal való találkozás volt a legrosszabb. De azt csak nem sejthették, hogy annyit ittam? Ugye nem gondolhatták, hogy nem csak iszom, még hasist is szívok? Nem, azt nem tudhatták. És abban az évben, június elején azt jegyeztem be a naplómba, hogy az érettségi előtti hónapok jelentették életem legboldogabb szakaszát. Ezeket a szavakat használtam: életem legboldogabb szakaszát. Vajon miért írtam ezt?” (Karl Ove Knausgard: Harcom 4. 314. o.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése